Download Now Horgonyhely Engineered By Moskát Anita Accessible As EReader Version

szerettem nagyon a Horgonyhelyben, hogy teljesen a feje tetejére állította a megszokott nemi erőviszonyokat és a hatalmi játszmákat.




Atwood óta virágkorukat élik a férfi feljebbvalóknői alárendeltek által alkotott történetek.
Moskát Anita viszont csavart egyet a dolgon és a nőket helyezte a férfiak fölé, mindezt egy kicsit sem idilli környezetbe helyezve.
Néha olyan érzésem támadt olvasás közben, hogy nem elég, hogy egy elnyomó társadalom kellős közepébe csöppentem, de még a hó és a hideg szél is befúj az idegeim alá.
Szóval a világépítés több, mint nagyszerűen sikerült,

Bővebben: sitelink hu/fordultanemi Moskát Anita egy nagyon nagyon különleges és igencsak egyedi világot alkotott nekünk ebben a könyvében.
Lehet ez sokaknak túl komor, vagy nyers, de azt hiszem mindenkinek érdemes megismernie, mert érdekes témákat feszeget.

Hatalmasat fordult a kocka nem a nőket kell eltartani, helyette pontosan tőlük függ a férfiak egész élete, hiszen mindenki születési helyéhez van kötve és csak a várandós kismamák képesek távolabbi helyekre is eljutni.
Már ettől igazán eredeti a történet, mert érdekes megismerni, milyen lenne, ha nálunk” lenne a hatalom.
Sajnos viszont itt is látszik, hogy a hatalom bárkinek a fejébe szállhat és a női vezetők is rabszolgaként bánnak a férfiakkal.

Négy szereplő szemén keresztül követhetjük a cselekményt, Vasil, különlegesnek számít, hiszen ő egy hajón született így kevésbé van helyhez kötve, utazgathat a világban.
Élete

céljául tűzte ki, hogy megfejti a horgonyhelyek titkát, szeretné felszabadítani férfi társait.
Jó szándék vezérli, de ezzel együtt át is gázol mindenen és mindenkin, aki nem az ügyét segíti előre.
Odveignek meg lenne a lehetősége az utazásra, de büntetésként eltávolították a méhét, így ő is élete végéig már helyhez van kötve.
Vasil miatta határozta el, hogy kutatásba kezd, A könyvben Odveig a 'józan ész" hangja is lehetne, Beletörődött sorsába, még ha folyamatosan él benne a remény is, Mindig elvégzi a rászabott feladatokat és mindig igyekszik megvédeni azokat, akiknek arra van szükségük.

A legérdekesebb szereplő Lars, aki hatalmas sérelmeket és sötét titkokat hordoz, Róla nehéz spoiler nélkül írni, de az a lényeg, hogy vele kapcsolatban folyamatosan változtak az érzelmeim.
Sokszor sajnáltam és sokszor elszörnyedtem, hogy mikre nem képes, azért hogy megtorolja múltbeli bántalmazásait.
Legfiatalabb narrátorunk Vasil lánya, Helga, Ő még csak most kezd felnőni”, Eddig csak az apjával való életet ismerte, de vágyódni kezd másmilyen életre is.
Kíváncsiság vezérelte, de kulcsfontosságú események mozgatórugója lett,
Lehet, most kicsit sejtelmesre sikerült az írás, de tényleg nem akartam semmilyen poént lelőni.
: Csak azért nemcsillag, mert az én lelki világomnak a kicsit vidámabb könyvek felelnek meg teljesen, és ez a történet minden, csak nem egy rózsaszín szösszenet.
De ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt és bátran ajánlom mindenkinek, Q Túl későn indulnak el a tényleges történések, visszatekintve sok ponton untam.
Egyedi a megközelítés, és találtam benne analógiát komoly társadalmi problémákra is, ami helyenként igazán méllyé teszi a kötetet, de összességében nem lett a kedvencem.
Aligha olvastam mostanában olyan könyvet, amely ennél ütősebb alapötlettel indult volna el.
És nem csak egyedi, de végig fordulatos és izgalmas is volt a történet,

A több szálon futó cselekmény eleinte nehézkesen állt össze a számomra, és sejtelmem sem volt, merre fog tovább haladni bizonyos pontokon.
A végkifejlet pedig olyan megkapó, tökéletes befejezése volt a történetnek, hogy olyat régen láttam.


És ami kifejezetten a kedvemre volt, hogy a szereplők mindegyike árnyalt jellem volt, és bár a végére kezdtem kiismerni őket, mindegyik meg tudott még lepni az utolsó oldalakon.
Nagyon terhes volt ez a könyv és ez most nem valami idétlen szóvicc, tényleg nagyon megviselt.
Lassan haladtam vele, kis adagokban és nagy szünetekkel, mert egyszerre vonzott és taszított, A második felében aztán elkapott és többé már nem engedett el, talán mert felderengtek az eltérések a nyomasztó mintázatban, lassan valamiféle feloldás, válaszok is készülődni kezdtek.


A nemi szerepekhez kötődő egyenlőtlenségek és visszaélések kicsavart világa nem ért váratlanul annyit hallottam, olvastam már a könyvről, hogy erre fel voltam készülve.
Ez egy nagyon jól végiggondolt motívum, és hát durván őszinte, bátor, mentes minden képmutatástól.

Ami sokkolt és ténylegesen megviselt, az a várandósság, mint állapot és egyben eszköz, ilyen nyers ábrázolása.
Siváran lüktet ugyanis a gyerek hiánya a regényben, Csak a várandósság várt, a várandó pusztán melléktermék, És ahol nincs igazán gyerek, ott nincs anyaság/apaság sem, nincs tervezés a szerelemben vagy öröm a gondoskodásban.
. . Végig nyilvánvaló volt, hogy ha a földhözkötöttség mágiája valamilyen módon feloldódna, ebben a világban nagyjából egy generáció alatt kihalna az emberiség.
Paradox módon és ez valami gyönyörű volt! , a regény legmelegebb, "leganyaibb" természetű karaktere egy olyan nő, akit a közösség megcsonkított, és megvonta tőle a szülés lehetőségét.
Legyen akármilyen torz ez a szeles fjordokba álmodott rideg világ, nekem mindvégig a saját világunk járt az eszemben, benne nők és férfiak tömegeivel, akik ugyancsak státuszt, képzelt vagy valós társadalmi elvárást és állapotot tesznek magukévá a gyerekvállalással.
Már a kifejezést is mindig ellenszenvesnek találtam: "vállalás", mint bevállalni egy határidőt, vagy egy hiteltörlesztést, kényelmetlen, de szükséges, hogy haladjanak valamerre a dolgok.
Pont az új élet létrehozásának lehetősége, illetve az ebben rejlő lényegi aspektus veszik el a kifejezésben.
Számomra ez volt a regény legerősebb vonása, ahogy ezt a gondolatot kíméletlenül kibontotta egy kitalált világ minden részletre kiterjedő működésében.


Amióta letettem a könyvet, magán a horgonyhelyen tűnődöm, ami tulajdonképpen egy elegánsan egyszerű és ezért nagyon hatásos metaforája nemcsak fizikai, de gondolati mozgásterünk korlátozottságának is, mégpedig annak függvényeként hogy kik közé és hová születünk.
És bár a regény fantasztikus keretein belül egy kváziracionális magyarázatot kapunk a kivételre, vagyis a terhes nők átmeneti szabadságára, nem tehetek róla, ezt is kicsit szimbolikusan olvastam, ezért visszamenőleg is annak érzem: kiskapunak, lehetőségnek a paradigmaváltásra, ami ott rejlik a születésben, minden új élet vagy akár elvontabb szinten, minden új tartalom létrehozásában.

Nem tudom megítélni, mennyire önkényes az olvasatom, de ennek nincs is igazán jelentősége.
A történet a maga földmágikus univerzumában is teljesen koherens, és különösen tetszett a vége is.
Ez nem tündérmese, Nincs felmentés, nincs megnyugvás, A lezárás egyetlen kapaszkodóját Vazil döntései kínálják, aki a kimeríthetetlen tudásvágyban és valódi érzelmi kötelékekben sodorja újjá és veti ki saját, maga teremtette horgonyát.
.