reservaat, waarschijnlijk het beroemdste boek van Ward Ruyslinck, verhaalt hoe onze maatschappij, gebouwd op nut en winst, op een meedogenloze manier de gevoelige, kwetsbare, muzische enkeling de 'homo mollis' zoals Ruyslinck hem noemt verdringt en ten ondergang doemt.
De hoofdfiguur Basile Jonas, een van de witte olifanten in de grijze kudde', is in de Nederlandse letteren zo langzamerhand een klassieke symbool geworden van het integere, idealistische gevoelstype, dat de handschoen opneemt tegen een gecollectiviseerde, utilitaire, corrupte samenleving.
Met Het reservaat verwierf de auteur niet alleen de Prijs van de Vlaamse Provinciën, maar bereikte hij ook in het buitenland een groot lezerspubliek, Vooral in OostEuropa o. a. in Polen, Hongarije en Roemenië blijft dit humanistisch pleidooi voor het individu dank zij vertalingen en toneelbewerkingen een opmerkelijk succes kennen, Jan Greshoff had het dan ook juist gezien toen hij in, naar aanleiding van het verschijnen van Ruyslincks meesterwerk, in Het Vaderland schreef: 'Hier is nu eindelijk een boek met hoge letterkundige eigenschappen, eindeloos gevarieerd van beeld en toon en dat de lezer aanleiding schenkt tot langdurige en diepgaande confrontaties met zichzelf.
' nope,Hjaj, szegény Jonas tanár úr, mit tettél! Az még csak hagyján, hogy felolvastad saját versed az osztály előtt rosszabbak is megjelentek már nyomtatásban, tudjuk, hol, de még meg is akartad nevelni a főügyész lányát, egy másik diákodat pedig puszta jóindulatból ki akartad menteni egy kéjenc kereskedelmi főigazgató karmai közül.
És mi a hála A kapitalizmus rád eresztette habzó szájú vérebeit, hogy a sárba rántsanak: most számot kell adnod a vizsgálóbizottság előtt tetteidről.
Pedig bűnöd csak annyi, hogy szíved van, ám egy gépnek nem lehet szíve, Don Quijote vagy az óriások földjén, és mindjárt elkeni a szádat egy szélmalom lapátja,
A baj csak az, hogy én nem hiszek neked, Jonas tanár úr, Merthogy minden túlságosan klappol, Tudom, az írónak joga úgy rendezni el regényének elemeit, hogy azok klappoljanak, de mikor minden szereplő mintha csak azért lenne, hogy a főhős előítéleteit alátámasszák, és minden mondatuk csak alkalom, hogy a főhős egy újabb hosszadalmas erkölcsi monológ iszapfürdőjében hentereghessen, akkor az olvasónak joggal támad gyanúja: tényleg így volt Tényleg ennyire csak egy oldalról vizsgálható a kérdés Ha ennyire rá vagyok kényszerítve egyfajta következtetésre, akkor olyan érzésem támad, mint mikor Agatha Christiekrimit olvasván az író NAGYON el akarja velem hitetni, hogy X.
Y. a gyilkos. Mert innen lehet tudni, hogy bárki lehet a gyilkos, csak épp X, Y. nem. Csakhogy itt csavar nincs. Monoton caplatás van Jonas tanár úr szükségszerű veresége felé, és mivel ezen monotonitás nem kis részben épp Jonas tanár úr moralizáló hajlamának tudható be, hát komolyan mondom, nehezemre esett sajnálni.
Aztán a regény második fele túlhajtott kapitalizmuskritikából átmegy valamiféle negatív utópiába Jonas tanár úr ugyanis egy különös rezervátumba kerül, ahol
a hozzá hasonló idealista, kőkorszaki csodabogarakat gyűjtik tudományos célból”.
Felszabadulásként éltem meg a váltást, mert amint Ruyslinck már nem akar görcsösen úgy csinálni, mintha a valóságot modellezné, máris minimum egy csillagot nyer a szöveg minősége ugyanis paradox módon épp ekkor válik átélhetővé.
Ez a rész bár tagadhatatlanul túlírt maradt kifejezetten eredeti és izgalmas, meglepetésekkel is szolgál nagy kár, hogy nem ez a vonal képezi a szöveg gerincét, hanem egy vontatott és unalmas felvezetés függeléke marad.
Magunk közt szólva azért gyanúsan sokat szagolgattad azt a gyümölcsillatú nyakacskáját “Hij aaide haar wang, zoals je een vogeltje aait: heel zacht en met twee vingers.
”
Gelezen alsjarige, Ik was er toen wel weg van, Opvallend was zijn druk gebruik van internationale citaten, Ik vermoed dat het nu wel erg gedateerd zou overkomen, "De koffie die hij in de restauratie had gedronken zakte uit zijn maag weg en een onprettig gevoel van warmte en leegte kwam ervoor in de plaats, Het kon evengoed een gevoel van honger als van opwinding zijn, " p.Verplicht boek in de humaniora
Is mij bijgebleven, Verplicht voor school moeten lezen, maar ik heb er enorm van genoten Ward Ruyslinck, pseudoniem van Raymond Charles Marie De Belser, is een Vlaamse schrijver, sitelink Ward Ruyslinck in de Nederlandstalige Wikipedia sitelink Ward Ruyslinck in de Digitale Bibliotheek voor de Nederlandse Letteren sitelink Ward Ruyslinck bij SchrijversgewijsWard Ruyslinck, pseudonym of Raymond Charles Marie De Belser, is a Flemish writer.
sitelink Ward Ruyslinck in the English Wikipedia Ward Ruyslinck, pseudoniem van Raymond Charles Marie De Belser, is een Vlaamse schrijver, sitelink Ward Ruyslinck in de Nederlandstalige Wikipedia sitelink Ward Ruyslinck in de Digitale Bibliotheek voor de Nederlandse Letteren sitelink Ward Ruyslinck bij "Schrijversgewijs"Ward Ruyslinck, pseudonym of Raymond Charles Marie De Belser, is a Flemish writer.
sitelink Ward Ruyslinck in the English Wikipedia sitelink,