Earn Ondskan Drafted By Jan Guillou Shared As Electronic Format

a könyv számomra egyértelműen a fehéren izzó düh felélesztéséről szól a földi igazságtalanságokkal szemben.
Amikor a főszereplővel, Erikkel találkozunk, egyben megismerjük szadista apját is, aki zsigeri élvezettel és nagy szakértelemmel kínozza őt itt már felhorgad az emberben a bosszúszomj.
Aztán Erik látszólag kiszabadul a szörny karmai közül, amikor egy távoli internátusba kerül, de valójában csöbörből vödörbe pottyan: az elitgimnáziumban ugyanis egy diáktanács uralkodik, akik a bajtársi nevelés” szellemében a testi és lelki bántalmazások legocsmányabb variációiban részesítik az alsóbb éveseket.
És itt az ember már tajtékzik,

Két dolog az értékelés nehézségeiről:, Guillou annyira tisztán, annyira egyértelműen a fenn említett fehéren izzó düh” felébresztésére törekszik polarizált jellemrajzaival és a kegyetlenkedések helyenként naturális ábrázolásával, hogy az nagyon megnehezíti a hideg értelmezést.
Az világos, hogy Guillou nem különösebben technikás a szöveg szintjeit tekintve a Könyörtelenek Ottlik és Golding testvérregényeihez” képest a kanyarba' sincs , viszont szemmel láthatóan tudatos író, aki tisztában van vele, milyen hatást akar elérni.
. Nagyon nem tetszik a regénynek az az opcionális olvasata, miszerint a családon belüli erőszak végső soron nem is rossz eszköz arra, hogy egy alapvetően jó szándékú embert felkészítsen a küzdelemre az élet igazságtalanságai ellen.
Erik ugyanis az apa kezétől elszenvedett szörnyűségeknek köszönheti, hogy természetellenes és amorális higgadtsággal képes felkészülni az őrá leselkedő veszélyekre hát biztos akad ilyen is, de összességében ez nekem elég félrevezetőnek és veszélyesnek tűnik.


Nagy ingerem van lepontozni, mert bizonyos szempontból a hátam borsódzik ettől a regénytől, Ugyanakkor ha azt nézem, hogy hatását tekintve megfelele a vélt írói szándéknak nos, az hétszentség, Bennem például úgy ágasodott tegnap az igazságosztás vágya, hogy azt el se tudom mondani, Ha csak azt nézem, mennyire nem tudom magam kivonni a hatása alól, ez egy jó könyv, De updateben még így három év után is érzem, mennyire dühítő Guillou inkorrekt eljárása, az erőszak, a jogosnak beállított agresszió ilyetén fetisizálása és ezért erőt véve magamon nem adok nekicsillagnál többet.


Külön kiemelném, Guillou milyen gátlástalanul használja ki az olvasó azon vágyát, hogy a végén a rosszakat” brutálisan megbüntetve lássa.
Komolyan mondom, ilyen téren csak a pőrees évek bosszúakciófilmjei vehetik fel vele a versenyt, Meg a Machete.
Tegyük hozzá, itt az igazságosztás” szó azt jelenti, hogy verjünk ripityomra minden szadista náci rohadékot”, Ami higgadt fejjel végiggondolva maga sem több, mint szimpla szadizmus, csak éppen erkölcsi értelemben ünneplőbe van öltöztetve, Jag är lite för trött för att för tillfället orka skriva en ordentlig recension, men jag kan i varje fall utan tvekan säga att Ondskan är en av de mest gripande böcker jag läst.
Kanske den bästa bok jag läst vilket tyvärr inte säger mycket med tanke på mitt bibliotek, I Ondskan får jag fördjupa mig i filosofiska frågor och frågor om människans moral och analyser om det sociala samspelet i olika sammanhang, allt med ett stadigt flöde av adrenalin i blodet.
Verket är dessutom stundom väldigt vackert förmulerat samtidigt som språket oftast är högst vardagligt och förmodligen i utvalda stycken och till viss del avspeglar det som användes påtalet.
Rekommenderas för alla. შენ უკეთურების განსახიერება ხარ და შენისთანები უნდა მოისპონ“, ბოროტებას უნდა ებრძოლო“, მებრძოლები კი მთელ მსოფლიოს უყვარს“. დამაფიქრებელი, სულისშემძვრელი და შესანიშნავი წიგნია, რომლის წაკითხვაც აუცილებებლია და სავალდებულო. Om minuspoäng var möjligt hade jag gett den det Nincs nekem mostanság szerencsém ezekkel az agyonhype”olt, magyarországi megjelenésükre hazájukban már klasszikussá vált bestsellerekkel.
Pedig a regény által boncolgatott témakörök miatt a Könyörtelenekbe is nagy várakozással vágtam bele, Gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak örök témája az irodalomnak és más művészeti ágaknak, Pennalizmus, vagy egyszerűen csak a büntetésalapú engedelmességi rendszer, a csicskáztatás bármely férfiak, vagy fiatal fiúk által megtöltött zárt közösségben legyen az kollégium, internátus, katonaság, vagy akár börtön ugyancsak nagyon izgalmas téma.
Számos a könyv fülszövegében is megemlített valódi klasszikus, méltán halhatatlan irodalmi mű alaptétele, Ráadásul mindez a, világháborút követő újjáépítés évtizedeiben, az újra lélegzethez jutó skandináv demokráciákban jelen esetben Svédországban, megspékelve azzal, hogy a regény tulajdonképpen önéletrajzi ihletésű, a szerző ifjúkori emlékeiből táplálkozik hát ennyi minden csak valami fantasztikus nagy durranást eredményezhet.
De sajnos nem nekem.
Érdekes elképzelnem a francianorvég szülőpáros svéd gyermekeként felcseperedő Jan Guillout, amint a regényében színesen ábrázolt brutális erőszakot, kegyetlen szadizmust John J.
Rambot és John McClanet egyaránt megszégyenítő profizmussal és mindvégig a gáncstalan igazságosztó köntösében tetszelegve mindkét oldaláról megéli és mindeközben még besepri a jól megérdemelt erkölcsi győzelmet is.
Még ha a történeti gyökerek valósak is, a regényt olvasva számomra mindez visszatetsző,
Pedig a regény kifejezetten nekem tetsző módon indult, A szerző talán a hosszú évek újságírói tapasztalatából merítve tárgyszerűen, tudósítás jelleggel ismerteti meg az olvasóval Eriket és világát.
Jól esik, hogy a visszafogott írásmód segít valamelyest távol tartanom magamat a főhőstől akinek érzelmi intellektusáról ekkor még semmit nem tudok, valamint aberrált családi és iskolai környezetétől egyaránt.

Miután azonban Erik bevackol” Stjärnsberg internátusának idilli” környezetébe, a fiúiskola ódon falai közé, egyre jobban elszabadul a pokol szerzőnk képzeletében és az engem érdeklő erkölcsitársadalmi vonatkozásokat olyannyira személyes és ízléstelenül plasztikusan ábrázolt túlélő akciósztorivá alacsonyítja, amely engem egyre inkább taszított, s ez az érzés kitartott egészen a történet végéig.

Pedig az Erik és Pierre között folyó morális eszmecserék rendkívül érdekesek voltak, igazán izgalmas kérdéseket feszegettek.
Félelem és fájdalom kontextusa, Félelem a fájdalomtól, vagy rettegés a megaláztatástól
A rend és a szabad akarat összefüggései, A gondolat, a józan gondolkodás erejének helye és szerepe egy olyan közösségben, amely a külvilág demokratikus keretei között, látszólag a többség és a tradíciók által szentesített rendszer igazgat, de valójában náci eszközökkel, egy szűk, kiváltságos kisebbség tart rendet, álszent törvénykezéssel, saját kicsinyes, undorító érdekeiket kiszolgálandó mennyi hasonló rendszer működik a demokrácia köntösében még manapság is állami szintre emelve
Meddig tűröd balsorsod minden nyűgét, s nyilait” egy jövőbeni magasztos cél érdekében Lehete erkölcsi tartással, erőszakmentességgel, passzív rezisztenciával, Gandhi és MLK példájával válaszolni az értelmetlen erőszakra
és így tovább, rengeteg roppant izgalmas kérdés, amelyről nagyon szívesen olvastam volna, a mérhetetlen erőszak tobzódása helyett.
Félreértések elkerülése végett: szeretem én az izgalmas, véres akciókat, nem riadok vissza a kiomló belekben tobzódó berserker főhősöktől.
De ne keverjük mindezt a mélyen szántó erkölcsi tanulságokkal,
Tetszett azonban, ahogyan Guillou apró bepillantást enged a korabeli finn kisebbség helyzetébe a felsőbbrendű, germán eredetmítoszra építő svéd társadalom szerkezetében.
Ez mindenképpen jó pont,

Összességében azonban az a véleményem, hogy az író prózája nem túl kifinomult, jellemábrázolása mármár karikatúraszerűen sarkított, stílusáról, vonalvezetésének következetességéről pedig csak annyit, hogy a zárójelenet kb.
annyira ízlésesen illeszkedett a cselekmény ívébe, mint Magdi anyus otthonkája a Rózsa presszó illusztris törzsvendégeinek könnyű, kis nyári belépőjéhez.
Nem az én könyvem,
Molyon még árnyaltam, egészenés fél csillagig magasztalva eme csodát, Ondskan. En bok som vi läste i helklass i skolan, När jag fick den i min hand och slog upp första sidan ansåg jag att den inte var särskilt speciell, Det var inte mycket som lockade och skapade läsarlust, Men ju mer jag läste desto bättre blev den, Slutet har fått mest krut och det är där tyngd ligger, Det är kraftiga och stora ord som avslutar boken på ett värdigt sätt, Annars öppnar verket vyerna och man får lite andra tankebanor och perspektiv, Slutligen skulle jag inte tipsa någon om Ondskan, Det är dels den mest antifeministiska bok jag läst men förutom det var det inte riktigt min typ av bok, med

andra ord för lite kärlek och ett trist språk.
I must admit that I like Guillou in general before I start writing my review,
This book has not changed my mind at all, On the contrary. This was a book that cought me from page one, Not only the story, but also the ease it seems to be written with, The author uses every day language, no decorations, he just tells what he has to tell,
The story of a boy that is severely beaten by his father, and how he survives that, Simultaneously that same boy is part of a group that terrorizes others at school and commits criminal acts,
When all comes out, he is sent to bording school, He looks forward to it, being away from his father and the never stopping beatings, Until he finds, that boarding school is even worse: there's not only one, but there is a whole counsil that tries to break him,
How he fights the system, stands up to it and faces the consequenses, it cought me, Despite what happened in the past and what he is going through now, he finds a friend there, They have long conversations, stand up for each other and almost untill the end of their time at boarding school they are together, He takes revenge for what the board did to his friend, but in a way that noone can pin it down to him, Only on his last day he admits his deeds, just before walking out for good,
But the best scene I found the final confrontation with his father, When coming home, his father thought to go on with him in the old way, He forgot, or didn't want to admit, that his son grew up, got stronger, So, when they stood face to face, Erik only talked, Talked about what he was going to do, And his father already broke, not used to any comment, any reply and out of fear,
Whether the fight really occurred, the book doesn't describe, For me this was a happy ending enough, No need to go on any futher, since the point was made: he won, finally, .