Catch Hold Of Szalmaláng Engineered By Éva Janikovszky Compiled As Text

könyv főhőse, a derék, vidám Palócz Vera olyan, mint a többi hasonlókorú társa.
Bizony, neki is hevesebben dobok a szíve, ha alkalma van személyes megismerni egy divatos színészt vagy karmestert, Aztán, ha egy szívélyes mosolyt, vagy komoly szót kap tőlük, máris szerelemről ábrándozik Palócz Veránál az ábrándozásnak az a vége, hogy levelet ír.
Csakhogy a levélnek különös sorsa lesz hogy mi, azt a regényből tudja meg az olvasó, Ez a Janikovszky könyv is az sitelinkAranyesővel együtt került ismét a kezembe, Nem is emlékszem, hogy annak idején miért is nem ez volt a kedvencem, s szerettem jobban a másikat.
Sokkal kevesebb mindenre emlékeztem ebből, mint Buriánék sztorijából,

Mondjuk az elejét végigmosolyogtam, mert a “Helga Milyen Helga” értetlenkedés azért nagyon ütős volt, s az még számomra is felejthetetlen.
Ugye Palócz Vera a pillanatok alatt rajongani képeséves gimnazista úgy próbál bevágódni aktuális szerelménél, a szegedi bonvivánnál, hogy megtanul minden darabot, amibe a színész szerepel.
Aki aztán teljesen nem érti az idézeteket, mert totál mást fog majd játszani, Mindenesetre a lány össze van törve, mert a férfi vidékről a fővárosba kerül, de mindez csak addig tart, amíg meg nem ismerkedik a karmesterrel, Kolozs Jánossal.
Úgyhogy Vera azonnal lecseréli a Színházi kalauzt a Hangverseny kalauzra és nagyon lelkesen kikeresi a férfi pesti címét, s levelet ír neki.
De a levél nem a karmester Kolozs Jánoshoz kerül, hanem az agrármérnökhöz, aki aztán levelezni kezd a lánnyal és hiába próbálja elmagyarázni, mi is történt, Vera rendre félreérti a próbálkozásokat.
Közben pedig kiderül, a szegedi gimnazisták és KISZ tagok élete se csak fenékig tejfel, Vera pedig a nagy igyekezetében, hogy lepipálja egyik régi vetélytársát csúnya dolgokat mond és művel.


Amúgy mostani olvasás közben rájöttem, hogy valószínűleg miért nem kedveltem annyira a Szalmalángot.
Mert én totál olyan voltam, mint Vera, Hetente más színészbe szerelmes, megtanultam a Shakespeare drámákat és igen, még levelet is írtam annak, aki iránt rajongtam ő meg kilóméteres ömlengésemre válaszolt végül, hogy Bocs de én nem akarok magácskával levelezni de tényleg, szó szerint ezt írta, bár azért aztán küldött egy dedikált fotót is:.
Holott ha jobban belegondolok, ez a Janikovszky regény sokkal humorosabb, mint az Aranyeső, Verának annyira megmosolyogtató drámai problémái vannak, néhány barátnőjének meg nagyon szarkasztikus megjegyzése ezekre.
Na és ott van még Kolozs Jani és környezete is, a laboros csajok és a nénikéje meg a művésznő albérlő.
Az egész annyira tipikusan magyar éses évek végeben játszódik a könyv, Persze a politikai ideológia azért itt is benne van rendesen, elég csak arra gondolni, hogy Vera vetélytársa mennyire vonzódik a nyugathoz van egy disszidált apuka az ellenforradalom utánról, a KISZ hatalmas erő stb.
S hát mennyire életszagú az, hogy aéves lányok a szegedi nyárból önként és dalolva inkább mennek dolgozni egy TSZbe, minthogy a folyóparton és a strandon ücsörögjenek

De mindezekkel együtt roppant bájos az egész regény.
Mert igazi korlenyomat. Plusz még arra is emlékszem, hogy mennyit jártam a könyvtárba csak azért, hogy bár az eredeti kiadás pöttyösben megvolt otthon, s többször is olvastam, ki tudjam venni azt aes évekbelit, amiben Janikovszky befejezést írt És mi történt aztán címmel a regényhez.
Nos, egyik első csalódásom volt, ami az ilyen típusú a “rajongók kedvéért megírom, mi történt a hősökkel” dolgot illeti.
Ugyanis Janikovszky nagyon nem kesztyűs kézzel nyúlt Vera és Jani történetéhez, hogy mi is lett velük később S én ezt akkor tizenévesen, elég komolyan sértőnek találtam.
Úgyhogy azóta nem is bírom a hasonlókat: azaz ha egy regényt az író eredeti célja szerint kerek egészként befejezett, akkor ne erőltessen folytatást, kiegészítést, főleg ha nem igazán saját maga örömére és kedvére, hanem külső nyomásra készíti.




Szóval azért a Szalmaláng továbbra is nagyon édes kis lányregény, humora és iróniája elragadó, a benne ábrázolt jellemek a sok korhoz kötött körítés ellenére is még mindig aktuálisak.
Szecskó Tamás rajzait pedig külön szerettem benne oké, azokat az abroncsos szoknyákat igazán imádtam,

Eredetileg: sitelink net/olvasonaplo/ ,csillag
Emlékeztem én, hogy nagyon nem szerettem ezt a könyvet, amikoréve olvastam, Ami azért is érdekes, mert az sitelinkAranyesőt meg nagyon igen, és mégis csak ugyanaz írta, De most már legalább tudom is, hogy miért emlékszem rá rossz szájízzel, Nem szép tőlem, hogy,csillagot adok a Szalmalángra, mert azig nagyszerűen van megírva, Tényleg.
Nekemjelene már történelem, ráadásul szeretek arról az időszakról olvasni, a szüleim is épp még csak gondolatban voltak.
Remekül megjelenik a könyvben a szocializmus szülte ideológiai ellentét, és mindig megrendítő számomra, hogy mennyire jelen volt az iskolában is.
Ráadásul ott ugye sokkal veszélyesebb, mert akkor még nem értenek semmit a gyerekek, Szerettem Gábor Évát, de még sokkal inkább Kós Andreát, És az édesanyját még egy kicsit sajnáltam is, hogy hozzáment Kolozshoz, de végül is egészen boldognak tűnt.
A szívemhez nőtt Palócz Márton szerkesztő, és a felesége is, Nagyon jó érzékkel festette meg a karaktereket és a közöttük lévő dinamikát Janikovszky Éva.
A szívemhez nőtt Sári néni, Marica művésznő, Kolozs János agronómus, alány a kutatóintézetben, még az épp csak felbukkanó főnök és tejárus hölgy is.
Mi hát a baj!
A baj, az a mindent átható, aki miatt mindahányszor iszonyú nehezen vettem a kezembe a könyvet: Palócz Vera.
Fogalmazzunk úgy, hogy nem üdvös, amikor a kötetát ledomináló főszereplő személyisége kiüldöz a világból.
És értem én, hogy alcímnek a Palócz Vera fejlődésregénye tökéletesen tükrözné a bennfoglaltakat, de még egy ilyen erőszakoshisztisálmodozó libát én még nem éltem, az biztos.
Mire már tanulna a hibájából, addigra engem már rég elvesztett, Sokkal szívesebben olvastam volna lényegébenbárki másról ebben a könyvben, azzal a tudattal, hogy legalább nem Vera a főszereplő.
De ugye ő És ilyenkor nem is akarok belegondolni, hogy másodszor szántam rá órákat erre a nőszemélyre, De hát magamra vessek,
Az az utószó pedig, amit évekkel később Janikovszky hozzáírtegyrészt mélységesen egyetértek vele, hogy Vera és Jani ne maradjanak együtt.
Múljon csak el az az első szerelem, és lehetőleg pont olyan szépen, Na de a tényleges sorsuk nekem már annyira elütött az egész könyvtől, hogy azt megint feleslegesnek tartottam leírni.
Bár az Andreáról leírt rész önmagában egy remek novella szerintem, Szóvalöröm az ürömben, nem saját a könyv, nővéremé, .