Grab Instantly Szerusz ​világ (Ambrózy Báró Esetei, #5) Brought To You By Gyula Böszörményi Offered In Ebook

érdekes hangvételű történet lett az ötödik részből Márika tolmácsolásában.
Mintha Fülig Jimmy lenne valamelyik Rejtő regény narrátora, Szórakoztató az biztos, a korabeli szlenggel jól megtűzdelve, Végig az járt a fejemben, hogy Gyula bácsi, hogy tud egy ilyen múlt századi cserfes fruska bőrébe belebújni.

Bármilyen mókás is volt, nekem a báró és Mili riposztjai hiányoztak, Azért persze ez is ötcsillag, Ambrózy báró alakja hiányzott, hogy aktívan részt vegyen a nyomozásban, Ugyanakkor Márika hozta a formáját, kellően vagány és meggondolatlan, szerencsére a hős lovagjai mindig a megfelelő időben érkeztek, hogy megmentsék őt.
Mit is mondhatnék erről mást mint azt, hogy mindent imádtam, Márikát eddigis szerettem, de most kicsit átvette a helyett és minden más karakternél kedvesebb lett számomra.
A baróné persze szintúgy zseniálisat alakított még ha körülmények úgy adták, hogy nélkülözni kellett a nyomozásban.
Ezt a sorozatot minden létező könyvmolynak kötelező elolvasni, Na Szer'usz! Sejtettem, hogy Márika könyve jó lesz, de hogy annyira jó, hogy az összes eddigi Ambrózy kötetet lesöpri a dobogó legfelső fokáról, azt magam sem gondoltam volna.
A kötet minden sorát nagyon élveztem, és rengeteget kacagtam Márika Tabánon kupálódott gondolatain, :

Egy vasláda titkos rekesszel, egy tőrbe csalt báróné, egy rejtélyes rosszakaró és egy rettenthetetlen komorna egyértelmű receptnek bizonyult egy letehetetlen olvasmányhoz.
Márika egyszerűen fergeteges

volt, és nem csak azért, mert minden szituációra jutott egy bölcsesség vagy egy vicces anekdota a tarsolyában, de azért is, mert most igazán megismerhettük, hogy milyen bátor és hűséges lány, és milyen kemény fából faragták.
Mit ne mondjak, tényleg megérdemelne egy snájdig huszárkapitányt, egy tüzérőrmestert vagy más odaadó udvarlót.


Örültem, hogy Mili szemszög is került a kötetbe, sőt az ő nyomozati ügyét is legalább olyan érdekesnek találtam, mint a fő szálat, viszont romantikus lelkem továbbra is fájlalja a Milibáró románc hiányát, és Emma boldogan éltek” befejezése is várat még magára.
De talán jó is ez így, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy még soksok lebilincselő kötet kerüljön a sorozatba, ahol reményeim szerint eme hiányosságokat az író úr hamar orvosolja majd.
:

Továbbra is lenyűgöz az az hihetetlen kutatómunka, amit a szerző a korabeli Budapest és a cselekménybe beleszőtt valós személyek kapcsán végzett.
Személy szerint én imádtam olvasgatni az összes érdekességet, amiket a lábjegyzet rejtett,

Úgy gondolom, hogy ez a kötet minden Ambrózy rajongó számára kihagyhatatlan olvasmány, és garantáltan számos feledhetetlen, izgalmas és vidám pillanat vár valamennyi olvasóra, aki a kezébe veszi a kötetet.
Nagyon ajánlom!

sitelink com/bosz uNpOpULaR oPiNiOn: Egyes szereplőknek jobb mellékszereplőknek maradni, A másik dolog, ami rettenetesen zavart, az a nyelvezet: megértem, tudom, hogy a karakter így nyilvánul meg, amivel pár mondat, vagy maximum pár oldal erejéig semmi gond, sőt, még vicces is, ahogyan az eddigi kötetekben is az volt, viszont közeloldalon keresztül idegesítő, erőltetett, unalmas, és idegörlő.
Sajnos pont ez volt a másik tényező, ami miatt egyáltalán nem tudtam élvezni a történetet, mert amikor sikerült eltekinteni a fent említett logikátlanságtól, akkor egyszerűen a mondatok zavartak.
Rettenetesen sajnálom ezt a regényt, aminek szerintem jobbat tett volna, ha inkább a,, részként, maximumoldalban jelenik meg,

Ami viszont tetszett, hogy a végén kiderült, Márika mégsem annyira árva, mint amennyire hitte: ha szülei nincsenek is, de egy rokona azért felbukkan, vagy például Suha Isti múltjáról derült ki pár dolog.
Összességében nagyon csalódott vagyok, de az eddigi kötetek tényleg magasra tették azt a bizonyos lécet.


Bővebben: sitelink teklakonyvei. hu/bo
Újabb mestermű Böszörményi Gyula tollából, szavakba sem tudom foglalni mennyire elképesztő az egész sorozat, és ez a kötet karakterestül, történetestül, Márikástul.
Tartozom egy vallomással: én nem szeretem Márit, Nem miatta, miattam. :D Az első megjelenése óta félresöpörtem a karaktert azzal hogy jó, hát kell egy ilyen komikus figura is, de sose hiányzott ha éppen nem volt a színen, így amikor megláttam hogy új Ambrózykötet érkezik, vegyes érzéseim voltak.
Elsősorban persze az öröm hogy végre csurrancseppen egy kicsi Mili és Richárd románcából, aminek a kiteljesedését annyira hiányoltam az előző kötet végéről.
Aztán felütötte a fejét a kétkedés, mivel akárhogy is nézem az első négy rész egy kerek egészt alkotott és az hogy ennek ellenére jött a Szer'usz világ csak azzal tudtam megmagyarázni magamnak, hogy a kiadónak elég sok pénzt hozott a sorozat ahhoz hogy le akarjanak húzni róla még egy bőrt.
Hogy ez mennyire igaz vagy sem, nem az én tisztem eldönteni, Emiatt kicsit féltem hogy összecsapott, nem elég átgondolt vagy nem elég ambrózys” lesz a végeredmény.
Na és akkor ott volt az is hogy Márika a főszereplő, Akit ugyebár én nem kedvelek,
Kétségeim ellenére mégis futottam a könyvesboltba amint megjelent a regény, mert már úgy hiányzott a századforduló Budapestje még ha ezúttal nekem kicsit kevesebbnek is tűnt amit láttunk belőle.

És azt kell mondjam hogy nem csalódtam, sőt! Persze, Mári sose lesz a kedvenc karakterem, ez már eldöntetett, mégis voltak olyan megszólalásai amiken őszintén felnevettem de voltak olyanok is amiken csak forgattam a szemem az Istivel való kapcsolata pedig olyan aranyos, hogy tűkön ülve vártam mikor jön a következő közös jelenetük amiből ugyanúgy el tudtam volna fogadni egy kicsivel többet mint Miliékből is, de nem panaszkodom.
Ráadásul teljesen meglepett hogy milyen okos is valójában ez a lány, annak ellenére hogy néha milyennek mutatja magát.
Szóval igen, nem leszünk barátnők, de azért most már nem is viseltetek olyan ellenszenvvel iránta mint eddig.

Ami pedig a többi karaktert illeti, Herrdoktort ahhoz képest hogy csak halvány emlékeim maradtak róla korábbról nagyon megszerettem.
Detrich még mindig az egyik legutálatosabb karakter akiről valaha olvastam, Tarján Vili karakterét most nem igazán tudtam hova tenni, valahogy sokkal kevésbé volt szimpatikus mint eddig, Istit már kezdettől fogva szerettem és ez az érzés most csak nőtt, Miliék pedig ahh, imádom :
Új szereplőket is kaptunk de a legtöbben csak ilyen epizód szereplők” maradtak, így nem igazán tudok véleményt alkotni a karakterekről.
Akit viszont mindenképpen meg kell említeni az Varangy, akinek a karaktere semmilyen meglepetést nem tartogatott elejétől a végéig a valós személyazonosságára konkrétan már akkor rájöttem, mikor Mári és Detrich nézegették a képeket, amit annak tudok be magamban hogy Ambrózy báró nagyon jó mesterem volt abban hogy figyeljek a részletekre de ez nem feltétlenül rossz, bár én talán egy kicsit többet szerepeltettem volna.
Mondjuk én mindenből kicsit többet tettem volna bele kevés volt ez a könyv, na :D főleg ennyi Ambrózykötet nélkül eltelt idő után
Tóti Erzsi szála nagyon érdekes volt, viszont kicsit csalódtam hogy nem derült ki, mi lett vele a továbbiakban.
Én azért vártam hogy Mili felveszi cselédnek, ha már úgyis megüresedett ez a poszt,
Maga a nyomozás végkifejlete volt az egyetlen ami miatt mégse adhatok maximális csillagot, mivel a főgonosz” tetteinek indítéka éppolyan se füle se farka volt mint az előző kötetben Annáé, és míg nála elfogadtam mert szegény kicsit megőrült, ha itt is ez a helyzet állt fent, akkor az nem túl kreatív megoldás, ha pedig nem, akkor pedig szimplán egy olyan nevetséges okra lett felhúzva az egész cselekmény hogy nem tud nem kesernyés ízt hagyni maga után.

De mivel ez az egyetlen igazi negatívum amit el tudok mondani, továbbra is inkább afelé hajlik a mérleg hogy még mindig imádom az Ambrózysorozat minden darabját és biztosan újraolvasósak lesznek.
Bevallom, hogy a könyv kapcsán két élménnyel indítottam: az egyik, hogy pont egy hónappal azelőtt jelent meg, hogy én befejeztem volna a sorozattal kapcsolatos kihívást, és bosszankodtam, hogy miért nem sikerült időben.


A másik, hogy én nem vagyok oda Mück Máriért,

Persze érteni vélem a szereplő szerepét, és nyilván nem véletlenül alkotta meg a szerző, de valahogy én az eddigi felbukkanásaitól is idegenkedtem, mintha Fülig Jimmy jelent volna meg húsz évvel fiatalabban.
Ő is szépen kifigurázza a pallérozottabb vagy éppen hivatalosabb emberek szavajárását, általában bátrabb, mint amilyen okos, de azért valamiféle alapvető ravaszság mégiscsak lakozik benne, és hát ő a rezonőr azokban a történetekben, amelyekben felbukkan.
Szóval amikor megtudtam, hogy Mári lesz az újabb kötet főszereplője, akkor alaposan lejjebb csavartam az elvárásaimat.


De most, hogy letettem a kötetet, meg kell állapítsam, hogy bár Mári továbbra sem nőtt a szívemhez, Böszörményi Gyula ezzel a kötetével számomra bizonyította azt, hogy a főhősei nélkül is magabiztosan igazodik el a századforduló Budapestjének a világában, újabb és újabb jellegzetes tereket bemutatva a boldog békeidők fővárosából.
És mindezt úgy tette meg, hogy szinte észrevétlenül kaptunk egy tablót a fényesnek tekintett korszak árnyoldaláról, miközben a történet ifjúsági jellege egyáltalán nem csorbult.
Ez szerintem fontos tanulság mindannyiunknak, hiszen manapság talán inkább divatosabb az ilyen társadalmi tablókat időben és térben távoli helyszínre tenni, mintha óvni akarnánk a felnövekvő generációkat attól, hogy szembesüljenek azzal, hogy az élet sokaknak nem fenékig tejfel.
Az egyébként bűnöző életmódot folytató gyerekek és fiatalok, valamint a társadalmi problémákra tökéletesen érzéketlen hatóság bemutatása egyébként remek figyelmeztetés lehet mindannyiunknak.
No persze mindez azért be lett csomagolva egy olyan történetbe, amely az új főszereplője ellenére hamisítatlanul illik a sorozat világába.


Apropó, ha már emlegettem Fülig Jimmyt, Talán nem tévedek nagyot, ha úgy érzékelem, hogy a történet olykor egy tisztelgés Rejtő Jenő munkássága előtt, mintha csak az ő alvilági figurái Böszörményi könyvének Budapestjéről spricceltek volna szét később a francia Mediterráneumba.
Herrdoktor alakja és működése szinte végig rejtői vonásokat visel magán, néha egész jeleneteket tudtam a nagy előd műveihez kötni.
Ha tényleg állt emögött egy ilyen szándék, akkor ezúton is gratulálok,

Apropó, ha már két világháború közötti korszak és tanító szándék: ebben a kötetben szerepel a Horthy család.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon az írói kitartás elvezérlie a történetet a világháborúba, a háború utáni megrázkódtatásokba és a Horthykorszak kezdetébe.
Ha jól számolom ebben az időszakban Mili a negyvenes éveiben fog járni, tehát megérheti ezt az időszakot.
Bízom benne, hogy van egy ilyen terv, mert ha sikerül olyan érzékenységgel bemutatni a Monarchia összeomlásának a világát, amilyennel a kevésbé napfényes Budapest arcát, akkor érdemes lenne belevágni.
.