Grab Instantly Salon Wiosenny By György Spiró File Format Copy

es bueno leer una historia de otro lugar y otra época que, muchas veces, no se han tenido en cuenta antes del otro lado del telón de acero, una Hungría postrevolución del.

Totalmente recomendable para aprender y conocer sobre cosas vergonzosas que muchas veces se vivieron en latinoamérica, pero en este caso, con un color rojo de fondo.


Recomendación mía: revisar antes lo que ocurrió en la Revolución húngara delpara ponerse mejor en contexto y entender un poco más porqué se nombra a alguien como si ya se conociera de antemano.
. . y los nombres húngaros son impronunciablesDe most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége.
Diadalt aratott önmaga fölött, Szerette Nagy Testvért. " idézet tudjuk kitől a tudjuk miből Táto múdra kniha ukazuje, že tvorca na každom riadku od začiatku do konca vedel odkiaľ, kam a kade.
Poctivo premyslené, detailne vyspravené, situačne umocnené a kvalitnými dialógmi okorenené, Hneď vidieť, že autor je prevažne dramatik,

Výborné čítanie o každodennosti malého človeka, ktorého prišliapli veľké dejiny.
Takýchto námetov a kníh tu už bolo dosť, ale Jarná výprava je nadpriemer,

Spiró netlačí na pílu všetkým tým, čo by sa do toho mohlo pomestiť, inými slovami, nerobí z toho karneval, ktorý sa potápa vlastnou váhou.
Naopak, on len dôsledne rekonštruuje a so smutným úškrnom odkrýva, vďaka čomu buduje román ako svojho druhu dokument.


A to ja rád, "Salon Wiosenny" nie wali czytelnika bezwzględnością i absurdem węgierskiego komunizmu między oczy, a raczej w subtelny sposób ukazuje przypadkowość wyroków systemu i nieuniknioność konformizmu.
György Spiró korzysta z historycznej szczegółowości i siły ironii, by ukazać nie tylko nielogikę ustroju, ale też uniwersalność pewnych ludzkich zachowań.
Moje drugie spotkanie z literaturą węgierską uważam za wysoce udane i pouczające, Úgy tűnik nem kell azes években születettnek lenni ahhoz, hogy a Spiró György által megjelenített eleven világ minden szorongással teli rezgését a bőrén érezhesse az olvasó.
Nekem, aes években született, a kisdobos és úttörőkorszakba még éppen belecseppent, kamaszkorát aas évek végén élő emberként éppoly félelmetes az akkori és a mai magyarország közötti párhuzam, mint a szüleim generációjának.
Ezt a könyvet nem csak azért érdemes olvasni, mert Spíró tökéletes pontossággal jeleníti meg a fehér terror utáni magyar nyomorúságot, hanem azért is, hogy láthassuk hogyan köszön ez visszaban, modernizált formában, a mindennapi magyar közéletben.
Nem tudok elegetról, Nem olvastam eleget Spirótól, A Tavaszi tárlat minkét problémát oldja, Ebookon vettem, rákattantam, és nem figyeltem, hogyan fogynak az oldalak, és amikor vége lett, kétségbeesetten próbáltam "lapozni", Mert a történet nem ér véget, Emberek története nem ér véget, Ezt tanította nekem többek között, Hogy az élet folyik, a jelen van, hogy túl kell élni, és van amikor minden összeomlik, egy nap alatt akár.
És hogy az emberek, ha félnek, patkánnyá változnak, Vagy már megjavultunk Ma mások vagyunk, mint ezer éve, háromszáz éve, ötven éve Vagy csak szerencsések, hogy éppen nem kell figyelnünk, feljelentenünk Elítélhetjüke, aki fél, ha nekünk nem kell félni Meddig nem kell félni Én egyszer eldöntöttem, hogy nem félek többé.
Hamisítatlan középeurópai kafkaisággal megírt történet 'ról meg arról, h a milyen nagyon nagyon NAGYON szemetek voltak a rohadt komenisták, röhögnék is rajta, h mi másról is lehetne írniben, haóta nem ehhez közeledtünk volna.
I read this book looking for some more information about Hungarian rebellion, being in this last period fascinated by East European history.
I found it an interesting narration and the author reveals to be reliable in telling about one of the most difficult moment in his own country's history.
The story results to be bitter and often near to the paradox, by the way, the reading is easy and it flows quickly, Only, if you don't know in details Hungarian history and its protagonists after WWII, it could be difficult to understand some parts of the story.
Végre nem kell a monstrumnak tekintett Fogsággal reklámoznom Spiró Györgyöt az ismerőseimnek, a Tavaszi Tárlat alig háromszáz oldalas és mégis, az egyik legjobb magyar regény, amit eddig olvastam.
Kevés vagyok én ahhoz, hogy a regény cselekményéhez bármi érdemlegeset hozzá tudjak fűzni, azt viszont elmondhatom, hogy ritkán olvasok olyan regényt, ahol a karakterek ennyire emberiek, olyanok tehát, akik elfelejtik, hogy mit csináltak két hónapja, vagy mit ebédeltek a tegnapelőtt.
Az ehhez hasonló apróságok miatt válnak igazán szerethetővé Spiró írásai és biztosan állíthatom, hogy az egyik kedvenc kortárs írómmá kezd válni.
Powieść Györgya Spiró ur,, jednego z najwybitniejszych pisarzy węgierskich, dotyczy powstaniaroku i jego konsekwencji dla przyszłego kształtu Węgier.
Akcja obejmuje czas od wybuchu walk w październiku do pierwszomajowego pochodu w kolejnym roku, Głównym bohaterem jest przeciętny mężczyzna w średnim wieku, który dzięki pewnemu szczęśliwemu zbiegowi okoliczności nie musiał opowiedzieć się po żadnej ze stron, jednak wkrótce historia upomniała się o niego.
Z dnia na dzień nasz bohater popadł w ogromne kłopoty, został wykluczony nie tylko przez kolegów z pracy, ale i przyjaciół, pogłębiły się też jego nieporozumienia z żoną, zajętą organizowaniem tytułowego Salonu Wiosennego, wielkiej wystawy prac współczesnych węgierskich malarzy i rzeźbiarzy.
Zmiana spokojnej małej stabilizacji w kafkowski koszmar pokazana jest na tle historycznych, politycznych i społecznych zmian na Węgrzech.
Występujące w powieści rzeczywiste postaci, faktycznie zaistniałe wydarzenia, prawdziwe życie ówczesnego Budapesztu, dopełnione opowieścią o fikcyjnym głównym bohaterze, dają w efekcie niezwykle oryginalny, przejmujący i smutny, acz niepozbawiony ironii, obraz tego, co właściwie zdarzyło się wtedy na Węgrzech.
Der Klappentext hat mir leider besser gefallen, Obwohl das Buch sehr stimmig konzipiert ist, und die paranoiden Gedankengänge des arschkriechenden duckmäuserischen "Helden" gut beschrieben werden, bin ich mit der Geschichte nicht wirklich warmgeworden.
Sehr breit wird ausgewalzt welcher wichtige Parteikader, Künstler, Arzt, . wo wohnt, mit wem was besprochen hat und wie interveniert hat, in den Dialogen und geistigen Reflexionen sind eh alles Trotteln und Speichellecker so wie der "Held" und die gesamte ungarische Gesellschaft auch, jeder vernadert jeden.
Leider schlägt sich diese unsägliche Geisteshaltung aller Protagonisten auch sehr konsistent auf den Schreibstil des Romans durch, und da beginnt es mich zu stören.
Endlose langweilige unwichtige Orts und Personenbeschreibungen ohne Pep und Sinn interessieren mich nicht wirklich, Klar soll dies genau die kritisierte sterbenslangweilige Gesellschaft spiegeln, aber spätestens ab Seitehabe ich mir erstmalig sehnlichst gewünscht, dass den handelnden Personen irgendwas wirklich furchtbares passiert, damit sie endlich zu lamentieren aufhören bzw.
dafür einen Grund haben, Die angekündigte kafkaeske bedrohliche Situation ist irgendwie eher ein Hirngespinst des Hauptprotagonisten und wird für mich vom Autor auch nicht geliefert.


Ich kann mir zwar vorstellen, dass dieser Roman für einen Ungarnkenner, der die Straßen,

die Gesellschaft, die Politiker dieser Zeit und auch die sozialistische Klassenstruktur kennt, ein spannender und wichtiger kritischer Beitrag sein mag, für mich als Österreicherin sprang jedenfalls der Funke nicht wirklich über.


Fazit: Mir war es zu langweilig und die Figuren haben mich genervt aber nicht auf eine gute spannende Art, indem sie mich wütend gemacht haben, sondern mit einer substanzlosen Fadesse.
.